Az alapítástól az első bajnoki címig 1897 őszén a torinói Massimo d' Azeglio gimnázium néhány tanulója összegyűlt a Canfari testvérek műhelyében,a Corso Re Umberto 42.alatt (más források szerint ugyanezen az úton egy padon), és megalapította az olasz labdarúgás történetének legsikeresebb együttesét. Ők természetesen nem ezzel a céllal hozták létre a klubot,hanem azért,hogy szervezett keretek között hódolhassanak az új sportnak,a footballnak. A névadó közgyűlésen,november 1-jén nagyon nehezen tudták eldönteni,hogy mi legyen az egyesület neve. Felvetődött többek között az Iris Club, a Societá Massimo D'Azeglio,továbbá a Sport Club Juventus. A szavazás során ez utóbbi három javaslat maradt bent a kalapban,de ekkor nagy vita keletkezett a Societá Via Fori és a Societá Sportiva Massimo D'Azeglio elnevezés hívei között. Egyik csoportnak sem sikerült a másik fölé kerekednie,így végül abban egyeztek meg,hogy senkinek se legyen igaza,és elnevezték az együttest Sport Club Juventusnak. Elnöknek Eugenio Canfarit választották meg, a klubszín a rózsaszín-fekete, a székhely pedig a már említett műhely lett. Egy évre rá Eugenio testvére,Enrico Canfari vette át az elnöki tisztet,míg 1899-ben újabb fontos változás következett be: megváltoztatták az elnevezést Football Club Juventusra. Ebben az évben a Juventus elkezdett végre tornákat is játszani, a "hazai pályája" a Piazza d'Armin volt. 1900-ban a gárda benevezett a bajnokságba,de nem jutott messza,ugyanis 1:0-ra elbukta az FC Torinese elleni városi selejtezőt. Ebben az "idényben" a Juve más tornákon is részt vett,így a milánói Torneo della Medaglia d'Orón és a torinói Coppa del Ministero della Pubblica Istruzionén, amelyez a Közoktatásügyi minisztérium írt ki. 1901-ben megint elnökváltás történt,ezúttal Carlo Favale lett az első ember, a klub története szempontjából azonban az 1903-as esztendő sokkal fontosabb volt: ekkor érkeztek meg Nottinghamből az első fekete-fehér mezek. Történt ugyanis,hogy az anyagilag lassan lábrakapó egyesületnél úgy gondolták,itt az ideje egyenfelszerelést vásárolni a csapatnak,és miután akkoriban csak Angliában gyártották football-mezeket,legott leadták a rendelést egy nottinghami gyárnak. Igenám,de a legenda szerint az ottani művezetőben,amikor kézhez vette a rendelését,csak annyit tudatosodott a rózsaszín-feketéből, hogy fekete,és miután ő maga a helyi Notts County nagy szurkolója volt,Itáliába is fekete-fehér trikókat küldött. A csapatnál eleinte óriási csalódást fogadta a "félrenyomott" színű mezeket,voltak játékosok,akik pályára sem akartak lépni bennük,hamarosan azonban mindenki megbékélt, a klub hivatalos színe pedig szép lassan a fekete-fehér lett az alapításkor meghatározott rózsaszín-fekete helyett. Mellesleg 1903-ban a Juve lejátszotta első bajnoki döntőjét: a "csoportmeccsek során" a torinói alakulat valamennyi vetélytársát kétvállra fektette,de a döntőben nem bírt a címvédő Genoával,amely 3:0-ra győzött. 1904-ben  Giacomo Parvopassu lett a klubelnök, a "hazai pálya" pedig a Piazza d'Armiról a Velodromo Umberto I-ra költözött. Egy évre rá már a svájci Alfred Dick ( a Torino későbbi alapítója!) a klubelnök,aki saját textilgyára néhány dolgozójával egészítette ki a keretet (!), és ez nagyszerű döntésnek bizonyult,hiszen a Juve megnyerte a bajnokságot,és még a tartalékok mezőnyében is legjobb lett.

Roberto Baggio   Liam Brady   Zbigniew Boniek   Antonio Cabrini   John Charles   Giuseppe Furino   Raimundo Orsi   Roberto Bettega   Dino Zoff   Paolo Rossi   Gaetano Scirea   Marco Tardelli   Michel Platini Zinedine Zidane